14. Rész - Szerelem a tetőfokon.

* Reggel *
- Skacok, tisztelni a szinglit! - nevettem.
- Single vagy? - Futott be az ajtón Seba.
- Nem de amúgy igencsak az biztos hogy nem jövök veled össze. - mosolyogtam de amúgy én még mindig szeretem Jorget, és nem tudom elfelejteni. soha nem fogom elfelejteni. A síron  túl is szeretni fogom.
- Jorge, szeretlek -  küldtem el neki az emailt. Mi? Mit írok én?! Normális vagyok?! Nem hiszem..Várjunk..- Jaj, bocs mégsem. - na jó, ez nagyon köcsög volt tőlem. - Vagy de.. - Na jó, mi?!

- Vagy nem. Na, jó össze vagyok zavarodva. - gépeltem be, ekkor kopogtattak.

- Láttam a mailt. - sétált be Jorge.

- Össze vagyok zavarodva..- motyogtam..

- Őszintén? Én nem.. Tudom mit akarok, és kivel. Sajnálom.....

- Akkor szia. - sétáltam ki az ajtón.

- Sajnálom Stephanie. - állított meg.

-Ezt most hogy értsem? - kérdeztem.

- Szeretlek..

Lehet, hogy az előbb tévedtem hogy azt mondtam hogy bunkó. Lehet hogy az, de kit érdekel? Ha szeretem őt ő is engem mi az akadálya? Sőt..Imádjuk egymást. Most miért lenne baj ha újra összejönnénk? Tudom, hogy ő és én is bármit megtennénk hogy egy pici Blanco ébresszen fel minket. 

- Én is téged, Jorge... - mosolyogtam, mire megölelt. Összesen 2 hete és 1 napja vagyunk távol. Mégsem bírjuk egymás nélkül. Ha azt mondják "Ne szeresd őt" akkor nálunk ez már sértésnek számít vagy hogy "Felejtsd el" " Nem szeretlek már, mást szeretek" na igen, én ezt nem bírnám ki. Bele is halnék szomorúságomba.

- Éljen az ifjú pár!! - tapsolt Facu.

- Te nem egy romantikus ebéden vagy Albával? -  kérdezte Jorge.

- Lemondta, mert hogy az anyja vissza utazik vagyis ezt mondta. - magyarázta Facu.

- Nekem azt mondta hogy elmegy Rio-ba, mert egyedül szeretne lenni. - mondtam.

- Hé, skacok! Amúgy gratu Jortini! Ma este 7-re gyertek a Stúdióba.  Valamit,ünnepelni fogunk. Szóval innivalót, kivéve Piát, vagy ennivalót ha tudsz hozz. - mondta Mechi.

- Oké. Akkor most van 14 óra.  Van még kb. 5 óránk hogy elkészüljünk. Nem baj ha kések? Túl kevés az idő rá - kérdeztem.

- Oké, de minimum fél 7-re gyere. - kacsintott. Ekkor kaptam egy SMS-t. 

"Kedves Martina Stoessel!

Tájékoztatjuk hogy önt, Jorge Blancot és Lodovica Comellot kiválasztották hogy a az Agymanók olasz szinkronhangjának. 

Sürgősen írjon vissza ha elfogadja az ajánlatot! 

Üdvözlettel: Marthin Mechaja."

- Jorge! - mutattam meg neki.

- Nem vállalom el Tini. Nyomós okom van rá. 

- Mi az a nyomós ok? - kérdeztem.

- Stephanie Marthin asszisztense. - motyogta. Ahan... Ez fájt..

- Menni kellene a buliba nem? - tereltem a témát.
- Gyere, menjünk. - nevetett, és magával húzott.

                        ***
- Köszönöm hogy eljöttetek! - mosolygott Sergió - Szóval, az lenne a fontos hogy a Violetta fanok nem tűntek el és követelik vissza kedvenc sorozatukat. Ezért úgy gondoltuk Jorgeval.... Nem veled Blanco. - nevetett Sergió. - A Violetta 4. évadának a folytatása 3 hét múlva kezdődik.
- Úristen. - öleltem meg Mechit.
- Na, és a buli hogy lesz? - kérdezte Facu.
- Hmm.. Ahogy ismerünk titeket itt fogtok aludni szóval van..6  szoba, úgy szedelőzködtök be ahogy szeretnétek. - mondta Jorge. Nem nem az én pasim, hanem a rendező mivel 2 darab Jorge van.
- Ott van...Rágcsa és innivaló, és egy köteg alkoholmentes sör!  - mutatott rá Sergió.
- Jó szórakozást. - köszöntek el tőlünk. Jajajj.. Ebből baj lesz. 
2 óra múlva már páran javában elkezdték az estét. Mint például Tomas és Lodo, vagy Candi és Ru..Szóval értitek. Az a fura hogy mi nem.. Rekord! Nem mi vagyunk az elsők..
- Tini! - kiabált bentről Lodi.
- Igen? - kiabáltam fel.
- Hoztam egy kis táskát, abból kihoznád a melltartómat? Köszi... - nyitotta ki az ajtót.
- Tessék. - vittem fel neki.
- Tini! - kiáltotta Ariel.. Ez most ütős lesz...Már félek mit fog kérdezni..
- Igen?  - sóhajtottam.
- Hoztam óvszert. A táskámban van. Dobd már be a táskám légyszi. - mondta. Milyen jó napom van ma. Semmi szó nélkül bedobtam a táskáját.
- Remélem mostmár békén hagynak. - huppantam le a kanapéra.
- Én nem foglak. - ült le mellém Jorge.
-  Mára elegem van.. - sóhajtottam.
- Te is tudod hogy nem! - mondta, és felhúzott szerintem tudjátok mi történt. Történt, ami történt. Nem akarom tovább ragozni. Tudtam, hogy ez lesz a vége. 

- Szeretlek. - suttogta és megcsókolt.
- Én is téged. - mondtam és megöleltem.

***
- Basszus! - ugrottam ki az ágyból. 
- Mi az? - pattant ki Jorge is.
- Azt hiszem nem védekeztünk az este. - motyogtam.
- Teljes elfeledkeztem róla! - csapott a homlokára.
- Hát, ez rohadt jó. Most mehetek az orvosira. - hisztiztem.
- Tini. Tini, Tini. Nyugodj le kérlek. Ezzel nem lesz jobb. - ölelt meg.
- De Jorge, te nem érted én... - nem tudtam befejezni mert megcsókolt. 

- Jorge.. -engedtem el. - Ma kell leérettségiznem! -  kiáltottam.
- Akkor siess, öltözz meg minden, csak siess mert elkísérlek. - utasított mire vettem a lapot és elmentem a teendőket csinálni.
- Kész vagyok. - lihegtem.
- 10 perc, új rekord. - nézett az órájára. - Na gyere! - mosolyogott és összekulcsolta kezeinket. Beültetett az anyósülésre elvitt a régi sulimba. Már javában elkéstünk.
- Martina Alejandra Stoessel Muzlera. - szólítottak,mire felfutottam a színpadra. Vagy mire.
- Gratulálok! - fogott velem kezet a suli igazgatója.
- Köszönöm. - ugrándoztam.
- Lemehetsz. - mosolygott, mire én lefutottam, és egyenesen Jorgehoz rohantam.
- Gratulálok. - mosolygott.
- Mehetünk haza? - mosolyogtam vissza.
- Gyere. - fogta meg a kezem és egyenesen hazaértünk.
- Köszönöm hogy újra velem vagy és támogatsz. Nem tudnálak mégegyszer elveszíteni. - öleltem meg.
- Ezt én is mondhatnám. - nevetett. - Szeretlek.
- Én is téged.