- Nem...Eszem ágában sincs szakítani veled. Amit láttál, Stephie és én.. - kezdett bele de egy hang mögöttem megszólalt.
- Csókolóztunk..- mondta Stephanie vigyorogva, mire ránéztem Jorgera, aki nem nézett rám, se Stephiere a fűre szegezte a tekintetét.
- Ennyi volt? Csak ennyi és semmi több? - kérdeztem Stephietől.
- Jelenleg csak ennyi..- nevetett.
- Utállak titeket. - mondtam, és elfutottam időközben néha visszanéztem, és láttam Jorge pillantásait amik azt mondják hogy "sajnálom" Stephanie meg odament és megölelte amit viszonzott. Hát ez rohadt jó nap volt. Mostantól ne csodálkozzon senki ha Emo leszek. :)
- Tunya, jól vagy? - kérdezte Cande.
- Mi mindenki tudta? - fordultam feléjük, mire mindenki a parkettára szegezte a tekintetét.
- Elárultatok! - kiabáltam. - Nem elég hogy a szerelmem megcsal, nektek még kell ez is hogy tönkre tegyetek. Ti vagytok a legrosszabb barátok, akit láttam. - és felszaladtam a szobámba. Bezárkóztam, és óvatosan a földre rogytam. Utálom az életemet. A barátom megcsal, a barátaim elárulnak. Ennél rosszabb életet nem is kívánhatnék. Ekkor meghallottam egy hangot az erkélyről.
- Tini. - szólt nekem az a hang.
- Isten? - kérdeztem.
- Nem. Jorge vagyok. Beszélnünk kell - lépett be a szobába.
- Nincs miről. - hajtottam a térdemre a fejem. És sírtam, sírtam ameddig csak bírtam. Ekkor felemelte az államat és megcsókolt. Olyan erősen mint még soha.
- Jorge..nem akarok veled "beszélni", ha neked ez beszéd. - toltam el magamtól. Ekkor elkapta a kezem és segített felállni, azután történt ami történt. Nem akarom ragozni, remélem értitek. A gyengébbeknek, lefeküdtem vele. A legrosszabb pillanatban.
- Ááá!- sikítottam. - Szóval ez csak egy buta álom volt. -suttogtam.
- Nem nem az. - szólalt meg a mellettem szuszogó Jorge.
- Akkor tényleg nem álmodtam azt hogy te meg én...
- Nem, nem álmodtad. Lefeküdtünk, ez tény. - karolta át a derekam.
- Megbántam.
- Mi? - nézett rám.
- Te megcsaltál engem. Aztán képes vagy...- nem bírtam befejezni mert édes, mámorító csókjával elnémított.
- Én, nem csókoltam meg Stephiet. Tettünk egy ajánlatot. - mesélte.
- Mi féle ajánlatot? - kérdeztem.
- Ha azt mondom csókolóztunk, örökre leszáll rólam.
- És sikerült? - kérdeztem.
- Nem, átvert.
- Ezért ne bízz Stephieben. - ráztam a fejem, és felálltam. De elestem. Szédülök mint... erre nincs jó példa. - Jól vagy Tini? - rohant hozzám Jorge.
- Nem, hagyjál. - fuldokoltam.
- Tini.- kiabált Jorge, de én nem reagáltam. Nem éreztem semmit az ég világon. Nem akartam érezni semmit. Egy kis fekete lyukban találtam magam. Nem volt itt senki. Sötét van, hideg van. Fázok.
- Hol vagytok? - suttogtam, de semmi válasz. Oké, lépek egyet. Egyre közelebb ér a fény. Ekkor belefutottam a fénybe.
Ekkor egy orvosi ágyon találtam magamat. Az összes rokonom, szeretteim, barátaim itt voltak. Legfőképpen Ruggero szorította a bal, Jorge meg a jobb kezem. Ekkor elhúztam a jobb kezemet mire mindenki a nevemet kiáltozta.
- Húgi, jól vagy? - suttogta Ruggero.
- Soha jobban. - mosolyogtam
- Már megijedtem hogy bajod van. -suttogta még mindig.
- Mikor mehetek innen haza? - néztem kérdőn a többiekre. A többiek arcát fürkészve észrevettem egy ismerős alakot aki nagyon szúrta Jorge szemét.
- Seba? - kérdeztem
- Ő az.- dünnyögött Jorge.
- Jól van már, Jorge. Neked még itt is jelenetet kell rendezned. a kóházban. Nem látod hogy vagyok? - kiabáltam a nem tudom mi, csipogó ízére mutattam.
- Hülye vagy Tini. - dőlt le a fotelba Cande, és Mechi, akik egy divatmagazin címlapját olvasta.
- Milyen nap van ma? - kérdeztem mosolyogva.
- Január 3. Miért? - kérdezte Ruggero, mire Candera biccentettem, és felálltam és barátnőm nyakába borultam.
- Ariel, boldog 25. születésnapot! - nevettem.
- Azt hittem már el is felejted. - nevetett ő is.
- A legjobb barátnőm szülinapját hogy felejthetném el? - engedtem el.
- Úgy, ahogy Jorge névnapját. - mondta, de nevetnie kellett.
- Ariel. Ezzel ne viccelődj! Azt hittem lemaradtam. De aztán rájöttem hogy neki holnap van a névnapja te bolond. - ültem le az ágyamra, mire bejött a doktorúr, nem igazán idős. De Mechire igazán szerelmesen nézett. Kinézte magának. És ez Mech-nek is jó mert nincs pasija.
- Elnézést. - szólalt meg a doktor.
- Igen? - kérdeztem.
- Hogy hívják a szőke lányt? - suttogott.
- Margaret. - köhögött Mech.
- Igen, Margaret a neve. - mosolyogtam.
- Pedig úgy hasonlított Mercedes Lambréra. De mindegy. - vont vállat. - Na és hogy van a beteg?
- Már jobban, de milyen bajom is volt? - kérdeztem.
- Hölgyem, maga anorexiás. Igazam van? - kérdezte a doktor. Ezt senki nem tudta eddig, de tényleg ételzavaraim vannak.
- Azt hittem hogy nem ennyire súlyos. - motyogtam.
- Mindegy, azt ajánlom egyen RENGETEGET! Maguk pedig, annyi kaját tömjenek belé amennyit csak lehet. - nézett a többiekre, a többiek pedig piszkosul vigyorogtam. Neee, gomba!!
- Nem ígérem. - nevettem. - Haza mehetek? - kérdeztem mire bólintott, szerencsére nem volt itt egy cuccom se. És igen, sajnos Jorgeval kellett hazamennem mert csak azért is hogy eltakarja a hírnevüket 2 személyes kamionnal jöttek. Szuper.
Lodo- Tomassal
Cande- Ruval
Mech - Nicoval
Alba - Facuval
Diego - Samuval.
Persze Jorge egyfolytában kérdésekkel bombázott, hogy jól vagyok- stb..
- Nem vetted észre hogy az orvos flörtölt Mechivel? - kérdezte mire nevettem.
- De, ki nem vette észre? Szerintem még Mech is. - mondtam nevetve.
- És azt észrevetted hogy Seba totál beléd van zúgva? - kérdezte.
- Te teljesen hülye vagy. Inkább megyek egyedül haza. - ráztam a fejem.
- Nem mész te sehova. Ruggero elkap és lefejez. Nem engem, TÉGED.
- Nem szóltam semmit vegyük úgy oké? - nevettem mire leparkoltunk.
- Köszi hogy elhoztál sziaa.. - mondtam és bementem a szobámba, mert eszembe jutott egy dal. Úgy döntöttem Quieronak nevezem el. Nagyon tudok vele azonosulni. El is kezdtem írni a dalt. És vége. Kész a teljes dal. Ekkor teljes szívemből elkezdtem énekelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése